Zsigmond Géza
Hangod kerek
hangod kerek – buborék,
mint vas-rozsda vizes ajkad,
távol
hatol hangod a víz feszületén.
füledben üllő s ablakocska,
a tengerfenék
tompa élet kopácsol.
letört már kagylók széle rég.
lebukom mélyen:
vas-hasad törzsfala mély szavam
támasza – színen megtört taréj,
a víz önt – óceáni mámor.
orrnyergünk tengernedvet villog,
nagy combodon a víz
mind szétömöl –
mind fönnebb törne föl.
párállik vad haj, száj, homlok,
örömünkben dagad a Hold,
mikor Vizünk
elönti kétéltű otthonunkat.
kezed lenyúl vérünk rejtekéig,
Ó, megtalál Múlt-kori amforát.
Csend
A csend
hangokból
született,
mint
tükörképből
a tárgy:
magára ismer
az, aki hallgat.